Szalay Iván

Egyesített teremtéstörténet


VI/3
VI. fejezet - Isten világegyetemi birodalma, Galaxisunk szellemi közponja

Az előző drámai eseményeket követően—Szíriusz-B csillag felrobbanása—az istenek történetében az Orion-korszak következett, amelynek utalása szintén szerepel a Szenenmut „csillagtérképen. A „D” jelű mező kiemelten tárgyalja az Orion vagy Vadász csillagképet ( Ősi egyiptomi nevén: SAHU csillagvilágot.)) illetve ezen belül a „központi”, három csillagból álló un. Orion-őv ( Mintaka-őv ) csillagvilág térségét. Az említett ”D” mezőben a három nagy csillag az Orion-őv csillagait jelöli,--a Dzéta az Epszilon és a Delta-Orionis nevű csillagokat, amelyek csillagászati léptékben tekintve nem túl távoli objektumok, távolságuk a Naptól; 1200-2300 fényév között váltakozik. (Ugyanazon „mezőben” a kisebb csillag jelölések—bolygókat szimbolizálnak. ) A „D” mezőben is látható egy „égi bárka”, melyben egy isteni személy áll, kezében a teremtésre jogosultság jelképét a Wost-jogart (Uas-pálcát) tartja, amelynek felső vége, férfi hímtagot, alsó vége női nemi szervet jelképez, ezzel közvetetten utalva a világegyetemi teremtés lehetőségére és birtoklására. Ha az isteni személy, űrutazó eszközben állva, kezében a teremtés Wost-jogarával, „jelenik” meg, annak természetes jelentése és üzenete, hogy a személy, illetve isteni személyek, más—tőlük távoli bolygókra is elvitték a teremtés és a magasabb rendű élet lehetőségét. (Emlékezzünk a Biblia—Isteni kinyilatkoztatásaira.) A kiemelt szinttel jelölt „égi bárka” az ebből a térségből (Delta-Orionis)—az áttelepülést követő évmilliók során—megvalósuló űrutazások gyakoriságára utal. Ez az időszak—Isten civilizációja számára az Orion-korszakkal, galaxisunk térségeinek, csillagvilágának megismerésével és meghódításával egyenlő. A „D” mezőhöz felül, egy négyzet alakú kisebb téregység csatlakozik—a hieroglifák között—amelyben a négy csillag az Orion-csillagkép X- alakú sarkcsillagait jelöli ki, amely X- alaknak a középső metszéspontjában található a „D” mező három nagy csillaga az un. Orion--öv., amelynek harmadik nagy csillaga képviseli a Delta-Orionis csillagot, amelyhez 11 kisebb „csillagforma” társul—a Delta-Orionis bolygói. A „D” mezőben szereplő „égi bárka” érinti az említett bolygókat, amelynek közvetett utalása azt jelenti, hogy a jelölt 11 bolygó közül több alkalmas volt az élet fenntartására, ennek okán választotta Isten civilizációja az áttelepülés során a Delta-Orionis csillagvilág térségét, melyeknek környezetét, szükség szerint átalakították.

Az „E” mezőben felismerhető, az égbolton egymás közelében található Szekeres és Perszeusz csillagképek úgymond „hatszögletű” formája, alakja. Az „I” mező térsége foglalja magában a Taurus a Bika, valamint a Hyadok és Plejadok csillagvilágát, amely a Szenenmut „csillagtérképen is—és az égi láthatóság tekintetében, relatíve közel esnek az Orionhoz, a 86 fényévre lévő un. Vörös óriáscsillaggal az Aldebarannal együtt. Az utóbbi világegyetemi térség már „közel” esik az Orion csillagkép déli térségében található, mintegy 100 fényév átmérőjű Orion-ködhőz, amelyben számos Napszerű fiatal csillag jött létre a földhöz viszonylagosan hasonló bolygókkal egyetemben. Ez a térség—Orion köd--a csillagászok megítélése szerint—szinte „szülőszobája” az élet lehetőségét megtartó és megőrző bolygók kialakulásának, mivel a térség rendelkezik vízzel, fehérjékkel és az élet „alapköveivel” a balra forgató aminosavakkal.(A jobbra forgató aminosavak hamar felbomlanak a kozmikus sugárzás hatására.)

Az elkülönített „J” mező Naprendszerünket ábrázolja kilenc bolygóval és a Nap csillaggal. Ez a térség a Szenenmut „csillagtérképen” az ősi egyiptomi mitológia által használt különleges jel révén volt felismerhető az un. Duat-kapu révén. A „Duat-kaput” a mező alsó részén kialakított, kettős kontúr vonallal jelölt ovális jellegű jelkép képviseli és ez a „kapu” az ókori egyiptomi jelképek között az a hely, ahol a holtlelkek szimbolikusan átlépnek a túlvilágba—az Orion térségébe. A Naprendszerünket jelölő „mezőben”, az előzőeken túl, más és fontos csillagászati hivatkozás is található. Tudniillik a „J” mező—3500 év távlatából 9 bolygóval jelöli a Naprendszerünket, annak megfelelően, ahogy ma ismerjük a Naprendszerünket. Az un. Duat-kapu körül közvetlen három bolygó és egy a Duat-kapu közepén van kijelölve és ez a Föld, tehát a Naprendszerünk belső négy bolygóját képviselik ezek az utalások. A külső öt bolygó a Duat-kapu és a nagy csillag között (a Nap) került ábrázolásra. Naprendszerünk teljes „felépítése”, valósága és ismerete, alig száz éves múltra tekint vissza, a Szenenmut „csillagtérkép, viszont, mint említettem közel 3500 év távlatából jelöli a tényeknek megfelelően a Naprendszert. Ez a tény, világos és egyértelmű bizonyítéka, világegyetemi lények földi és a Naprendszerbe való rendszeres megjelenésének és tartózkodásának.

A „K” mező—a Szenenmut „csillagtérkép” által bemutatott világegyetemi térség „kisebb karakterű” , valószínűen kevésbé jelentős csillagképeit ábrázolja.

Az „F—G—H” jelű legszélesebb mező, ismételten nagyon jelentős világegyetemi térségre utal, úgymond összevont formában, az Orion-köd és az Orion-Rigel vörös óriáscsillag térségére („G” mező), az Alvilág folyója—Eridanus--nagykiterjedésű csillagkép keleti ágára („F” mező), valamint a Bika-jelképpel ábrázolt, Taurus csillagvilág térségére. A képen jelölt világegyetemi térséget is beutazta és meghódította Isten civilizációja, mivel ebben a „mezőben” is szerepel és látható—kiemelt formában—egy „égi bárka”, amely érinti a térség csillagait.

A „H” betűvel jelölt Bika-szimbólum „farka” végén látható és megkülönböztetett csillag, amely, mint a következő összefüggésekből kiderül, különös jelentőséggel bír a földi teremtés és a galaxisunkban—Isten civilizációja által—életre hívott bolygók történetében. A fontos megkülönböztetés eredményeként, került—a Szenenmut „csillagtérképen”—képi formában megkülönböztetésre a Bika a Taurus csillagtérség kihangsúlyozása.

A Szenenmut rajzokban rögzített események értelmében, az elmúlt 70-80 millió év folyamatában, ISTEN-- VILÁGEGYETEMI TEREMTÉSI MUNKÁLYÁNAK EREDMÉNYEIBŐL—kialakult a galaxisunkban egy un. TEREMTŐI VILÁGTENGELY, amelynek fő vonulata a Szíriusz-Orion-Taurus (Bika) csillagvilágot foglalja magában. Az említett Teremtő Világtengelyt az ókori egyiptomi jelképek és hiroglifák is jelölik, mint az egyik legfontosabb isteni szimbólumot, melynek neve DJED-oszlop (Dzsed-oszlop), amely egyben Isten gerincét is jelenti, ennek révén Isten személyét és ebből következően Isten végtelen világegyetem teremtésének képi hivatkozása. A Djed-oszlop, és a teremtői világtengely történetének csak egy része a Biblia által hivatkozott földi teremtés folyamata—amelyről tudni kell, hogy jelen időben sem tekinthető lezárt folyamatnak, befejezett múltnak. A következő kép (129. kép.) stilizált

 

rajzos ábrája, nagy vonalakban körvonalazza, az előzőekben felvázolt csillagászati összefüggéseket és az említett un. Világtengely elméleti vonulatát

129. kép

Oldalak: (3) << 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11 >>

©2005 Fülöp Kornél WWWMAIL Szalay Iván • tel.: +36-74-460-736