Szalay Iván

Egyesített teremtéstörténet


I/1
I. fejezet - Az élet eredete, Galaxis Szülőanyánk

Az elmondásra kerülő összefüggések, egy természetes végkövetkeztetés, posztulátum, bizonyítás nélkül elfogható tétel, állítás alapján kerültek megfogalmazásra, amely a következő sarkigazságot foglalja magában…”MINDEN IRÁNYBAN—FOLYAMATOSAN VÉGTELEN VILÁGEGYETEMET, SENKI RÉSZÉRŐL NEM LEHET MEGTEREMTENI. AZ IDŐNÉLKÜLI KITERJEDÉS NEM SZÜLETIK, AZT NEM LEHET MEGALKOTNI, TEREMTENI, MIVEL MINDIG ÉS MINDENHOL LÉTEZŐ FOLYAMATOT KÉPVISEL.” Az előzőekből eredően:--Isten sem alkothatta, teremthette a folyamatosan végtelen világegyetemet, mivel a létezés időskáláján, bármilyen időháttérrel és összegezett, speciális tudással rendelkező világegyetemi lények, így Isten és civilizációja is—csak alkotó eleme, része lehet az időnélküli Universumnak. De /!/--sok tízmillió években mérhető, kreatív összegeződő tudáshalmaz alapján, egyes, relatív nagyságú világegyetemi térségeket alkothatta Isten és civilizációja, (Bibliai utalások…) birtokolhatja azokat, átalakíthatja fizikai jellemzőiket, beavatkozhat azok sorsába; minderre jogosítja Istent a világegyetemi alapokon nyugvó, megszerzett, speciális tudáshalmaz.

A végtelen Universum, végtelen számú galaxisában, minden nagyléptékű a világegyetem működését meghatározó törvény (és törvények…) gigantikus atomfizikai folyamatok, végtelen mennyiségű energia jelenlét és annak folyamatos átalakulása nem számszerűsíthető. A Nebulákban, por és gázfelhőkben jelenlévő atomos, szervetlen anyagok fényévekben mérhető mennyiségei, mindezek folyamatos átalakulása, feltranszformálódása az utalt és bonyolult fizikai hatások révén szerves anyaggá, egyszerű fehérje molekulakapcsolódásokká—életcsirákká válnak, melyek a bolygok életterében összetettebb egységekké, alakulnak, végtelen számú variációk mellett. Az itt utalt, körvonalazott ősok, képviseli a világegyetem térségeiben ELSŐDLEGESEN megjelenő életfolyamatok alapját. A világegyetemi teremtés „alapegyenlete” –fő vonalaiban—három alapelvre vezethető vissza…

  1. A világegyetemet „kitöltő” gázfelhőkben— Nebulákban — az atomos, szervetlen anyagok, egyszerű szerves molekulákká, életcsirákká, aminosavakká—fehérje bázisokká—történő átalakulása, időben és térben, végtelen mennyiségekben… Nebulákból kialakuló csillagok, de főleg a bolygók a gázfelhőktől megörökölt szerves anyagok birtokában—fizikai adottságuktól függően—evolúciós folyamatokat indítanak el a vulkánok működése révén, felszínre hozva a bolygók belső anyagában jelenlévő szerves anyagokat, életcsirákat…(A csillagok által is megörökölt szerves anyagok a „csillagkohókban” visszaalakulnak atomos egységekké.)
  2. A második pont eredményeként—egyes bolygók vonatkozásában az evolúció és az evolúciók értelmes lények, kialakulásához vezethetnek /? !!/ ; --későbbiekben az Ő szellemiségükből létrejön a mesterséges evolúció lehetősége, amely „ráépül „és megkoronázza, távolabbi világegyetemi térségekben, más bolygókon már létező, egyszerűbb evolúciós folyamatokat .

Ha a harmadik pontban említett lehetőség (folyamat) 1-10 vagy-100 millió év távlatában történet, amely nem kizárt a világegyetemi fejlődés skáláján ebben az esetben érett világegyetemi civilizációk képviselőinek valósága, teoretikus, felfoghatatlan, nem létező, TRANSZEMPÍRÍKUS, tapasztalaton túli összefüggéssé válik egyszerűbb társadalmak számára; mint pl. jelenkorunk részére az un. UFO kérdés valósága:--amely felfogás szerint azok akkor sem léteznek, ha látjuk őket.

Az itt bemutatott képen / 1. kép. / a Sas-köd, nebula egy része látható, a 7 ezer fényévre lévő Kígyó csillagkép részeként, amelyben, az előzőekben vázolt alapvető életteremtő folyamatok—életcsírák—végtelen mennyiségei keletkeznek. A Sas- köd—képen látható nagyobbik „ága” megközelítően 1 fényév kiterjedésű, nagyságú. ( 1 fényév 9,5 billió kilométer, azaz 9,5X10 12 hatvány értékkel egyenlő.) A mi naprendszerünk, mintegy 6 milliárd km a Plútóval bezárólag, azaz 6X10 9 hatvánnyal egyenlő. Ha a két értéket elosztjuk egymással—az eredmény, azt fogja mutatni, hogy a képen látható Sas-köd (nebula) anyagából 1583-szor kerülne ki a mi naprendszerünk teljes anyagi valósága, beleértve a Sas-ködben is jelenlévő életcsirák végtelen mennyiségét.

1. kép

Oldalak: (1) << 1,2,3,4,5,6 >>

©2005 Fülöp Kornél WWWMAIL Szalay Iván • tel.: +36-74-460-736